Nem tudom mért van az, hogy a női báj
Hozza agyamba s szívembe a homályt
Gondolataim részegítő mámorát
Is a szerelem édesen bódító nektárját
Csöpögtető eszményárny járja át.
S a józan ész is részeg már
Engedelmesen vár
A hatalmasabb erő parancsára.
Ennél gyöngédebb erő
Előtt még nem hajolt meg ő
S lelkem fel nem nő
Kisgyermekként marad bezárva
A báj bölcsőjének kalitkájába
S gügyögve mosolyog
Örül, hogy szabadulni nem fog
Nem akar! Egy olyan érzést fog
S birtokol, mely előtt a világ meghajol.
Ugye te is érzed
Hogy a kalitkán túl nincs élet
Hogy minden csak itt bent éled
S ha ezt ez érzést féled
Én együtt játszom majd veled
Letörlöm könnyedet
S ha a kinti életet neveted
Én veled együtt nevetek.
A szíved hangján beszélő csendben
Kezed nyugszik a kezemben
S én minden szavát értem
Gügyögve felelem:
Szeretlek kedvesem!
